Uno

,, Ha azt hinném, hogy olyannal beszélek,
ki földre megy még: volna jó okom rá,
hogy lángom többet moccantani féljek.
De mert tudom, hogy nincs mi visszavonná,
ki egyszer itt van: szólok ,íme bátran,
mert szóm nem válhatik gyalázatommá..."

(Dante)

Nem vagyok én ilyen magasröptű. Csak megakadt rajta a szemem,és beírtam kezdésnek,mert mint tudjuk az mindig nehéz. Nem igazán tudom,miért indítottam új blogot, talán azért,mert változtatni akarok,és ez kihat az életem legjelentéktelenebb részleteire is... majd meglátjuk,mi lesz. Meglátjuk,sikerül-e kitörni ebből a monoton hétköznaprengetegből,avagy sem. Nagyon-nagyon remélem,hogy igen, mert ha nem,akkor a szó legszorosabb értelmében megőrülök.
Magamról... nem tudok mondani semmit. Nem vagyok különösképpen tehetséges semmiben, annyira nem vagyok különleges, hogy kiríjak a tömegből, nem viccesebbek a történeteim,mint akárki másé,nem csinálok finomabb kakaót,mint Te. Csak létezem. Most,egyelőre igencsak kimerülten,de azért még vegetálok. Mindennél jobban vágyom arra,hogy lerázhassam magamról a terheket,és csak élhessek bele a világba. De ismerem magam,és akkor meg valószínűleg a Nagy Célokat keresném... *sóhaj* Nem,nem vagyok különleges. Csak bolond.
Blog,blog,blog. Érdekel majd ez valakit? Az...
Kezdésnek nem tudom,mit írhatnék még... talán egyszer majd összeáll itt minden.

,,Milyen lesz a jövő?... A "fordulat"?...De hiszen már itt van a jövő! Lehet-e más, mint a jelen folytatása,következhet ebből a jelenből másféle jövendő,mint amelynek csíráit e korszak hordja és érleli? Feltehető-e, hogy valamilyen [...] esemény másféle jövőt szül,mint ami a fellázadt ösztönök rémuralmának és a megkínzott tömegek bosszújának nászából születik?..."

(Márai Sándor)