el fogok menni ebből a suliból, ahogy mindenki más. néhány emberrel együtt megyek tovább,és lesznek,akik csak a múltamat színesítik majd. vannak,akiket meg sem ismertem, csak minden áldott hétköznap részese voltam az életüknek. napi hét órát velem töltöttek,de azt sem tudom megmondani,hogy mi a kedvenc színük. elszomorító vagy csak reális?
vannak láncok,melyeket szíves örömest rázok majd le magamról,de vannak keserédes emlék-emberek,akik talán minden szilveszterkor eszembe fognak jutni,hogy "hát igen. ők is voltak" volt itt egy barátom, aki legjobb nem valódi barátom volt. aki a legkedvesebben tudott megbántani.nem,fiú-lány barátság nem létezik.
aztán a Legjobb. vele remélhetőleg egyfelé sodródom,és még sok közös év jön.
vannak rajtuk kívül emberek...de azok szürke tucatok. arctalan,egybekötözött bábok,akik más szemében színesek,csak mi épp nem barátkoztunk össze. azok az ajtók nem nyíltak ki, de őszintén szólva,nagyon nem is kerestem a kulcsaikat.
megyek aludni. álmodni KELL.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése