*never look back

"every second counts, and i can't break away..."

nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sürgősen tisztába kellene jönnöm önmagammal,azzal,hogy akarok-e,hajlandó vagyok-e,és ha igen,akkor mit és mennyit... mármint áldozni. mindennek.feltenni a két kezem a levegőbe,és vállalni: "lőjetek!". és nem eltakarni a naptól a szemem,csak hunyorogni.és nem napszemüveget feltenni,hanem szembenézni. *sóhaj*
felvállalni,hogy igenis,nekem ez meg az kell,és tudomásul venni,és ez és az rabolni fog belőlem. nem ragaszkodni betegesen a régi,pici,koszos darabokhoz,hanem észrevenni a talán még apróbb újakat. ha fontos nekem,akkor odaállni elé,még idejében,és ezt Vele közölni. csak hogy tudja,és a lelkem egy icipicivel könnyebb legyen. hogy "mi" ne csak az álmaimban létezzünk,és ne csak elalvás után ölelhessem.
az emberek ítélkeznek,és döntenek helyettünk. még ki sem nyitottuk a szánkat,már vélemény született rólunk. nem akarom ezt. egyetlen ember létezik ebben a térben és időben,akinek úgy el tudom mondani a dolgokat,ahogy azok bennem vannak. biztosra veszem,hogy Ő,ha ezt elolvassa,érteni fogja. őt szeretem.♥

szeretnék valakit magam mellé. valaki olyat, akitől összeszűkül a gyomrom az izgalomtól. akit remegve várok,még csak azt is,hogy a neve megjelenjen a telefonom kijelzőjén. akinek ha véletlenül meghallom a nevét egy filmben,mert úgy hívják az egyik szereplőt; elkanyarodok,és nem tudok figyelni. aki mellett egy dilis fruskának érzem magam. akinél jönnek azok az oly gyakran,és szeszélyesen vándorló lepkék...aki elől legszívesebben elfutnék,hogy ne is lásson,de mindemellett örökké csak mellette akarnék lenni. aki,ha ott van,nem tudok másra gondolni,csak arra,hogy hozzá érhessek,és...és...és....éééééééééés.....*sóhaj* mennyi minden van itt bent.