Sajnálom,azt kell mondanom,hogy tévedtél.

Az előítéletek mindenkivel szemben fennállnak. Még azokkal szemben is,akik a legtoleránsabbak a világon,szóval velem kapcsolatban meg főleg. Haha. Mit is vár az ember? Csak önmagunkat okolhatjuk,ha elhisszük a hülyeségeket.
Tulajdonképpen semmi nem várt dolog nem történt. Komolyan,már szinte ijesztő semlegességgel veszem tudomásul a dolgokat. Csak belül fáj, jobban,mint azt a helyzet megkövetelné. Ott feszül csak... de az meg nem lényeg,úgysem látja senki,nem igaz?
Jobban belegondolva,jó nekem ez az álarc,miért kéne levegyem? Semmi értelme ezeknek. Azt hisszük, hogy van olyan,ami más,pedig nincs.
Ami azt illeti,egészen könnyű dolgom van. Csak ki kell irtanom. Még sosem csináltam,ez lesz az első,de már határozottan itt az ideje. Ez nem zombiság.
Csak...hát akkor működjenek az előítéletek,és működjenek úgy a dolgok,ahogy azoknak "kell". Én már nem panaszkodom. Tényleg.
Nem tudom most leírni azt,ami belül van. A bonyolult érzéseket még úgy,ahogy meg tudom fogalmazni.
De ezt az ürességet,és ezt a sós vizet nem.