Igazából mindig rosszul esik,amikor szembesülök azzal,hogy aki egykor szervesen az életem része volt,és akiért tettem dolgokat,az ma már köszönni sem szeretne.Szíve szerint legalábbis.Az más kérdés,hogy a helyzet meg a környezet rákényszeríti,de az a lényeg,hogy a szándék hiányzik. Azért ez rosszul tud esni.
Tegnap kiesett egy dobozból egy közös fénykép,még négy évvel ezelőttről. Furcsa volt a kezembe venni,mert azon még nevettünk,együtt,és úgy állt a helyzet,hogy ott lesz. Még egy évvel ezelőtt is úgy állt a helyzet,hogy rendbe jönnek a dolgok.Legalábbis,mint egykori Ő,eljön például a szalagavatómra. Hogy érdekli majd,hogy hogyan sikerült az érettségim. Hogy a ballagásomon majd azért egyet odaint. Az az ember,aki idáig a legfontosabb volt az életemben. Haha. Hát nem.
A szalagavatómon még tűrhető volt a helyzet. Igaz,hogy amikor én léptem ki a szalagért,épp másfelé nézett,és hülyéskedett a haverjával. Aztán már a ballagásomon nem gratulált,nem eresztett el egy mosolyt,még csak rám sem nézett. Amikor pedig kiszédelegtem írásbeliről,konkrétan elfordult. Nem érdekli már ez őt.
Engem sem kéne,hogy érdekeljen. De összetör egy kicsit. Mindig,mindahányszor az élet a képembe vágja,hogy elveszítettem Őt,és soha nem kapom már vissza. A legkisebb mértékben sem.
Ilyen dolgokat nem szép felemlegetni,mert nem azért tettem anno,de... remélem,hogy majd amikor elmegyek ebből a városból,egyszer,valamikor,azért eszébe jut,hogy két éve még velem ült a hideg betonon,éjszaka,egy kicsit remegve,és kibeszélve azt,hogy válnak a szülei. Vagy az,hogy ugyanabban az évben,egy másik éjszaka,a szitáló esőben ki ment utána,hogy ne legyen baja a sok alkoholtól és "anyagtól". Hogy ki szedte fel az árokpartról. Vagy hogy idén... de ezt már nem mondom.
Csak annyit remélek,hogy legalább a nevemre emlékezni fog majd az,aki nekem a legtöbbet jelenti. Valahol még most is.
"Utoljára mondom el,mit érzek,de ez így marad..."
Ejej..szegénykém :/ Ez nagyon szar helyzet :/ Reméljük sssoook idővel jobb lesz majd..legalábbis semmilyen majd egyszer. talán. majd holnap hozzámbújsz ok? ::
VálaszTörlésNem hiszem, hogy vígasztal, mert miért is lenne vigasztaló más hasonló helyzete, de pár hónappal ezelőttiig nekem is volt valaki az életemben, akit másfél évig kedveltem és egy időre a szponzora is voltam. Sosem volt különösebben kedves velem. Általában egy busszal járunk suliba. Amikor leszállt a buszról, volt, hogy meglátott és elszaladt. Hosszú sztori, lényeg, hogy a végére kicsit belefásultam és úgy döntöttem, hogy nem írok neki többet, legfeljebb a sulival kapcsolatban.
VálaszTörlésTudom, úgy dönteni könnyebbnek tűnik, mint elszenvedni az ilyen döntéseket. De fejet fel, tekintetet előre szegez és nagy mosolyt! Szerintem menni fog. Az önsajnálat és a szomorkodás olyasmi miatt, amin nem lehet változtatni, elpocsékolt idő! Tapasztalatból mondom. :)
Köszönöm nektek :) Igyekszem :)
VálaszTörlés